2024.03.29. - Auguszta

Munkamánia

Munkamánia
MunkamániaA munkamánia olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik. Következményei rendkívül súlyosak: túlzott italozás, stressz, gyomorfekély, szív- és érrendszeri megbetegedések. Az érzelmi elsivárosodás és teljes összeroppanás lehet az út végén. A munkamániában szenvedők közül legtöbben a kimerülés, az összeesés határáig teljesítenek, s csak akkor állnak le, ha a testük már vészjelzéseket küld.
bohócdoktor vizit szja 1%
Legtöbbször álmatlansággal, gyomorfájással, magas vérnyomással, fejfájással, szívritmuszavarokkal, állandósuló pánikérzéssel, depresszióval keresik fel a szakrendeléseket.

A munkamánia tünetei lehetnek szerviek és viselkedésbeliek. Az alábbi szervi tünetek jelentkezhetnek: fejfájás, fáradtság, allergiák, emésztési zavar, hasfájás, mellkasi fájdalom, légszomj, tic, szédülés. A viselkedésbeli tünetek a következők lehetnek: indulatkitörések, nyugtalanság, álmatlanság, kikapcsolódási képtelenség, hiperaktivitás, türelmetlenség, feledékenység, koncentrációs nehézség, unalom, hangulatváltozás.

A munkaterhelés fokozatos növekedése a szociális kapcsolatok beszűküléséhez vezet, beleértve a közvetlen családi kapcsolatokat is. A "munkafüggő" szabadidejét sem tudja úgy eltölteni, ahogyan szeretné - nemcsak mert kevés szabadideje van, hanem mert ezt a keveset sem tudja értékesen felhasználni, végül pedig nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is teljes kimerültség lesz rajta úrrá.


A munkafüggőség azonban nem tévesztendő össze a túlmunkával. De azoknak, akik keményen dolgoznak, van egyensúly az életükben. Ülnek az íróasztaluknál, és a síelésről ábrándoznak. A munkamániás a síelés közben is a munkán gondolkodik. Munkával való megszállottságuk mindent lefoglal, ennek következtében nem tudnak egészséges kapcsolatokat fenntartani, kikapcsolódni, vagy akár egészségük megóvása érdekében bizonyos lépéseket tenni.
Ezek az emberek nincsenek ott gyerekeik iskolai szereplésén, nem azért, mert munkában kell lenniük, hanem mert úgy érzik, ott kell lenniük. Elhanyagolják az egészségüket is, mellőzik családjukat és barátaikat. Nem vesznek ki szabadságot, hogy ne kelljen a munkából hiányozni. És, még ha el is mennek szabadságra, akkor sincsenek teljesen "jelen", mert a gondolataik a munkán járnak.

Mint egyéb függőségek esetén is, a munkamániásoknak sincs "betegségtudata", nem ismerik fel mániájuk negatív következményeit. Gyakran csak akkor jönnek rá a problémára, ha már nagy katasztrófa történt - vagy az egészségük ment rá, vagy házasságuk, kapcsolataik.



A munkamániások nem mindig válnak munkahelyük hasznára. A munkamániás ugyanis gyakran cél nélkül dolgozik, kevésbé hatékony, és minél inkább úrrá lesz rajta a szenvedély, annál több hibát követ el. S mivel a hibáit még több munkával igyekszik helyrehozni, az ördögi körből nincs kitörés. Nem tudnak igazi csapatjátékosok lenni, nem bíznak kollégáik teljesítményében, csak a saját maguk által elvégzett munkát tartják megfelelőnek, éppen ezért képtelenek bármit is kiadni a kezükből. Egy munkamániás főnök pedig még a munkamániás beosztottnál is nagyobb csapás, hiszen nemcsak a cégét, de a munkatársai munkáját, idegeit is tönkreteheti.