Drogfüggőség

A szenvedélybetegséget (függőséget) legkönnyebben azok a központi idegrendszer működésére ható, az agy biokémiai folyamatait befolyásoló kémiai anyagok okozhatnak, amelyek javítják a hangulatot, csökkentik a feszültséget. Ezeket az ún. pszichoaktív szereket együttesen drogoknak nevezzük. Kémiai függőséget okozhat a koffein, nikotin, alkohol, az altató, nyugtató vagy szorongásoldó gyógyszerek és a kábítószerek. Ha egy viselkedés jó érzéssel jár az egyén számára, akkor azt egyre gyakrabban megismétli. A rendszeressé váló cselekmény már problémákat okoz az egyén életében, társas kapcsolataiban, de még nem betegség. Ha a rendszeres szerhasználat hosszabb ideig tart, hozzászokáshoz vezethet. Erre utaló jel, ha az egyén már csak akkor tudja jól érezni magát, ha szenvedélyét művelheti, ezért egyre több időt tölt vele, egyre nagyobb adagokra van szüksége a drogból. Betegségről akkor beszélünk, ha a szerhasználat iránti sóvárgás már olyan erős, hogy az egyén a cselekvés kontrollálására képtelenné válik. A drogok ilyenkor már olyan mértékben megváltoztathatja agyunk „örömközpontjának” a működését, hogy az a hétköznapi élet örömei iránt már érzéketlenné válik. Minél erősebb egy drog, annál hamarabb alakul ki ez az állapot. Amennyiben a már megszokott drogmennyiség elmarad, kellemetlen hiánytünetek lépnek fel: feszültség, ingerlékenység, nyugtalanság, alvászavar, étvágytalanság. A szerhasználó személy egész élete szenvedélye köré szerveződik, életvitele, személyisége megváltozik, gyakran antiszociális irányba fejlődik.


Kábítószerek:
Olyan drogok, amelyek előállítását, termesztését, használatát és forgalmazását a törvény szigorúan bünteti. A kábítószerek eredetük szerint lehetnek természetben megtalálható növények, gombák, bizonyos állati anyagok, vagy (nagyobb hányaduk) olyan szintetikus készítmények, amit vegyipari technológiával állítanak elő. A mesterséges anyagok olyan speciális vegyületek, amelyek kizárólag a kábító hatás elérése céljából készültek, így nagyon gyorsan kialakul a hozzászokás.
A kábítószerek hatásmechanizmusuk szerint három csoportba sorolhatók:

A központi idegrendszer működését lassító, tompító szerek: Csökkentik a feszültséget, fájdalmat csillapítanak és eufóriát, kábulatot okoznak. Nagy részét a mákból származó készítmények alkotják: ópium, morfium és a heroin.

A központi idegrendszer működését serkentő szerek: Ide tartozik a kokain, a crack és a „diszkó drog”-ként elhíresült amfetamin és származékai (Speed, Extasy).

Hallucinogén szerek. amelyek megváltoztatják az érzékelést, a tér- és időélményt, hallucinációkat okoznak. Ilyen szerek az LSD és az indiai vadkenderből készült ún. cannabis-származékok (marihuána, hasis, hasisolaj).


Alkalmi használat:
Az első kipróbálás tipikusan serdülő- vagy ifjúkorra esik. Már az első alkalommal történő droghasználatnál is teljes terjedelmében megjelennek a szerre jellemző speciális hatások. Ez azonban olyan átmeneti toxikus állapot, ami után általában teljes tünetmentesség alakul ki. A szerhasználatot nem követi kellemetlen, „másnaposság”-szerű állapot, a szer lassan, hosszú időn keresztül bomlik le. Minél gyakrabban használ valaki drogot, annál nehezebben bomlik le a szervezetből. Egy füves cigaretta elszívása után 72 órával a hatóanyagtartalomnak csak a fele bomlott le, a maradék lebontásához további 3-5 nap szükséges!

Rendszeres használat:
A rendszeressé váló használat személyiségváltozáshoz és egészségkárosodáshoz vezet. A rendszeres szerhasználó kimeríti szervezete energiaháztartását, alvászavarai lesznek, étvágytalanná válik, lefogy, szívritmuszavarai lesznek, szervezete elveszti ellenállóképességét. Néha szorongásos rohamai, üldöztetéses gondolatai támadhatnak. Nehezen koncentrál, munkateljesítménye romlik. Betegségbelátásuk nincs, abban a hiú reményben élnek, hogy bármikor abba tudják hagyni szenvedélyüket. Azonban a hozzászokás veszélye ezen a ponton már olyan nagy, hogy bármikor átbillenhet függőségbe.

Függőség:
A kábítószer-függők tipikusan fiatalok, a használók szervezete ugyanis nem bírja ezt az önpusztító életformát. A szervezet teljes leépüléséig csak néhány év telik el. Ezalatt a szervezet toleranciája elképesztő mértékben fokozódhat. Vannak szerhasználók, akik a halálos dózis többszörösével élnek!

Az utolsó adag után a megnyugvás helyett izgalmi tünetek alakulnak ki: orrfolyás, tüsszögés, hányás, hasmenés, hideg verítékezés, remegés, szorongás és elviselhetetlen fájdalom. A függőség állapotában a szer hirtelen abbahagyása akár halálhoz is vezethet. A függőség állapota már betegség, az akaraterő már nem elég a szenvedély feladásához. A drog már nem adja meg a korábbi élményt, hiába növeli az adagokat, a megvonási tünetek miatt azonban nem tud megválni tőle.