A gyógyszerek csillapítják a fájdalmat, gyógyítják a betegségeket, de függőséget is okozhatnak. A gyógyszerfüggők nagy része idős ember, az érintetteknek körülbelül a két-harmada nő. Ez több dologgal magyarázható: Egyrészt a nők gyakrabban vesznek be nyugtatót, másrészt a változókor és az azt követő életszakasz, amikor a gyerekek elhagyják a családi fészket, nagy megpróbáltatást jelent a nők számára. A klimax magával hoz olyan tipikus panaszokat, mint az idegesség, az alvászavarok és néha depresszív hangulatot is. 
Sokaknál csak alacsony dózis-függőség alakul ki. Ilyenkor nem emelik vagy csak csekély mértékben növelik a dózist, ezért azt hiszik, hogy kontrollálni tudják gyógyszerszedésüket. A függőség gyakran csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha a páciens kórházi ellátásra szorul és azalatt vagy például nyaralás alatt nem jut hozzá a gyógyszerekhez és jelentkeznek az elvonási tünetek.
A gyógyszerfüggőség fázisai:
A gyógyszerfüggőség három fázisban fejlődik ki. Az első a gyógyszer hosszabb ideig történő szedése, ami miatt fokozatosan kialakul a hozzászokás, vagyis a szervezetnek már nem elég a szokásos dózis, mivel ahhoz már hozzászokott. Ezért emelni kell az adagot, hogy a kellő hatást el lehessen vele érni. Ha például nyugtatóról van szó, akkor előfordulhat, hogy egy idő után a páciens fokozott nyugtalanságot fog érezni a tabletta abbahagyása után, vagyis az elvonási tünetek még több gyógyszer szedésére ösztönzik majd.
A második fázisban a gyógyszer hatása a megemelt dózis miatt még erősebb lesz. Az altatók szedése ekkor már levertséget, kedvetlenséget, fásultságot idézhet elő. A koncentrálóképesség gyengül. Mivel ez a folyamat hónapokig elhúzódhat, sokan nem a gyógyszerek hatásának tudják be. Az idősebbek a memóriájuk korral járó romlásának tekintik. Ez tulajdonképpen a már említett alacsony dózis-függőség szakasza.
A harmadik fázisban komoly súlyosbodás következik be, ekkor a páciens rövid időn belül jelentősen növeli az a gyógyszeradagját. Ezt a stádiumot sokan nem érik el. Elvonási tünet mellékhatásként számos gyógyszernél kialakulhat, receptköteles, és recept nélkül kapható készítményeknél is. A függőség szempontjából azonban főleg az utóbbiak jelentik a nagy kockázatot.
A leggyakrabban a következők válhatnak veszélyessé:
Altatók, nyugtatók
A benzodiazepin nyugtató, izomlazító és feszültségoldó. Ezeket gyakran idősebb páciensek alvászavaraira írják fel. A páciensek egy-harmada 50 és 70 éves kor közötti, másik egy-harmada 70 év feletti. Hosszú távú alkalmazása alacsony dózis függőséghez vezethet, hirtelen abbahagyása pedig elvonási tüneteket okozhat. Hasonló érvényes a többi, nem benzodiazepin hatóanyagú altatóra és nyugtatóra is.
Fájdalomcsillapítók
Az ópiáttartalmú szerek fájdalomcsillapító és nyugtató hatásúak, gyorsan kifejtik hatásukat. Amíg az orvos írja fel, nem kell aggódni, nem alakulhat ki hozzászokás. Daganatos betegeknek és más súlyos betegségben szenvedőknek írják fel ezt a típusú fájdalomcsillapítót. Kontrollálatlan alkalmazása viszont súlyos következményekkel és elvonási tünetekkel járhat. Az enyhébb fájdalomcsillapító hatóanyagok (acetil-szalicilsav, paracetamol) - amiket általában tartós fejfájásra alkalmaznak - szintén okozhatnak hozzászokást hosszú távú alkalmazás mellett. Károsíthatják a vesét és a májat, de ez a hatás dózisfüggő.
Hashajtók
A fogyás gondolata főleg a nőket foglalkoztatja, és sarkallja hashajtók szedésére. Mivel ezek nem a pszichére hatnak, nem a klasszikus függőségről van szó. Azonban ezek is okozhatnak elvonási tüneteket, ami a dózis megemelését követeli. A túl hosszú alkalmazás következtében a belek ellustulnak, renyhévé válnak, így rá lesznek utalva a hashajtóra. Függőség kialakulhat orrspray hosszú ideig vagy indokolatlanul történő alkalmazása miatt is, valamint ismert vérnyomáscsökkentő, ún. béta-blokkoló függőség is. Ezek ritkábban fordulnak elő, mint a fent említett gyógyszerek szedése esetén.